0.nap_20170925: Budapest-Bordeaux-Bayonne-Saint-Jean-Pied-de-Port

Elérkezett hát a nagy nap…

Kicsit megcsúsztam a reggeli készülődéssel (1,5 óra alvás után rettenet volt az 5 órai kelés), úgyhogy utolsó otthoni luxusként megengedtem magamnak egy taxizást. Reméltem, hogy ott még alhatok kicsit, de jó fej volt a taxis, utazós tippeket cseréltünk, és teljesen odavolt, hogy egyedül, nőként nekivágok egy ilyen kalandnak. Én azért nem érzem ezt olyan különlegesnek, de kétség kívül adott egy kis löketet a folytatásra. 

Jött a szokásos reptéri rutin, fólia a hátizsákra (ezt mondjuk még nem csináltam), egy időre búcsút is vettem tőle, kiadós reggeli ingyen a hitelkártyámnak köszönhetően, aztán irány a WizzAir bordeaux-i járata. A felszállást már konkrétan végigaludtam, fogalmam sincs, merre jártunk, csak a bordeaux-i szakadó esőben tértem magamhoz.

A franciáknál szigorú útlevél-ellenőrzés, de legalább a csomagom hamar megjött, és sajnos nem lett könnyebb a repülőút alatt. Bordeaux-ban még a reptéren is szőlő a dísznövényzet, és ha azt nem is sikerült megkóstolni, azért ettem egy kis licsit is az egyik fáról. 

Úgy emlékeztem, hogy Saint-Jean-Pied-de-Port (továbbiakban SJPDP) közelebb van és könnyen elérhető (ebből is látszik, mennyire készültem az útra), ehhez képest dèl körül este 1/4 8-as érkezést tervezett a francia vasút oldala. A vonatom csak 15:02-kor indult Bordeaux-ból, így a reptérről szép kényelmesen bebuszoztam 1,60-ért a pályaudvarra, kihasználva a járat kínálta városnézési lehetőséget és közben megvettem az e-jegyeket SJPDP-ig. A Bayonne-be tartó vonat indulását a pályaudvar bőrkanapés-kandallós várótermében élmény volt kivárni (itt készültek el a blog „alapjai”), hogy aztán a másfél órás út alatt – japán zarándokok angol imamormolása kíséretében – kiolvassam az egyik Caminos könyvemet.

Bayonne-ban is volt kb. másfél órám, ott már nekivágtam a városnak, a legközelebbi pékségben beszerezve egy almás, egy körtés meg egy barackos sütit.

Utóbbi hamar el is fogyott a folyóparton, aztán még egy kis innivaló, egy hatalmas zápor és 18:12-kor indulás SJPDP-ba. Azon a vonaton már az emberek többsége ugyanoda tartott, érdeklődve figyeltem az útitársakat. Egy olasz fiú és lány épp akkor ismerkedtek meg, és előttem is egy ismerős srác ült, akit már a Budapest-Bordeaux gépen zarándoknak tituláltam (és nem tévedtem). Egy otthoni telefonhívásnak köszönhetően aztán leszálláskor végül ő szólított meg és onnantól együtt folytattuk utunkat a zarándokiroda felé.

Sokakat sikerült megelőzni, így elég hamar megkaptuk a zarándok útlevelet (2€), a másnapi útitervet, a teljes út összes zarándok szállását részletes adatokkal, valamint egy leírást a településről a még szabad szállásokkal. Túl sok lehetőség ott sem volt, 39€ egy 2 ágyas szoba, vagy 20€ egy kinyitható kanapé a nappaliban. Utánunk befutott a vonatról az olasz lány és a fiú, övék lett a szoba, mi Zsomborral bevállaltuk a kanapét. Nem gondoltam, hogy már első éjszaka egy ágyban alszom valakivel!

Ráadásul, amíg én a francia sütikre hajtottam, ő vörösbort hozott Bordeaux-ból, amit el is vittünk egy kis városnézésre. A település Citadellájában borozva sötétedett ránk, majd kapott el egy jó kis zápor, véget is vetve a kis kirándulásnak. Egy darabig még beszélgettünk a fedett teraszon, gyors zuhany, zsákok teljes kipakolása, aztán alvás, nekem ugye komoly deficitem is volt, és másnap 7:30-kor el kellett hagyni a szállást.

Ja, közben kaptunk a másik kanapéra útitársnak egy spanyol úriembert, súlyos lábszaggal, horkolással és fél éjszaka vibráló telefonnal. Ez nem könnyítette meg az elalvást, de annyira izgatott voltam a másnap és fáradt az előző napok miatt, hogy semmi nem számított igazán…