7.nap_20171002: Los Arcos-Logrono

(Napi: kb. 28,6 km, hátralévő: kb. 631 km)

Elkezdődött tehát a második hét, egyben elérkezett a különválás reggele… Zsombor ehhez tartva magát el is indult jóval korábban, mint én. 8-ra valahogy összeszedtem magam, szereztem egy kólát az automatából, megpróbáltam egy forró csokit is, de csak elnyelte a pénzemet, úgyhogy inkább egy kávé mellett döntöttem, azt legalább megkaptam. Terveim szerint elég hosszú út várt rám, ráadásul valószínűleg egyedül, szóval kellett az energia. A napfelkelte-nézésből semmi nem lett, mert megint is nagyon felhős volt az ég, de az idő kellemes a gyalogláshoz. 

Elég sokan voltunk az úton, így nem is nagyon figyeltem a jeleket, csak mentem a többiek meg a megérzéseim után. Így volt ezzel mögöttem két 3-as csapat is, többek között a német “kölyök, Felix, a Nour-Thom páros meg valami őrült izlandi. Ők elmélyülten beszélgettek és feltehetően engem követtek, én meg elvittem őket megnézni valami nagyon büdös tehenészetet. A gazda elég furán nézett ránk, de Felix még ezután is váltig állította, hogy ez a helyes út. Végül is a következő falut, Sansol-t láttuk, valami földút is vezetett oda, szóval végül is tettünk olyan nagy kerülőt. Az első bár tele zarándokokkal, a mögöttem lévő csapat is leállt, így a Sansol-lal majdhogynem egybeépült Torres del Rio-ba már hátvédek nélkül érkeztem (nem annyira bírom, ha szorosan a nyomomban vannak). 

Valószínűleg Zsombor is megállt valahol reggelizni, mert a Szent Sír templomnál összefutottunk, és meggyőzött, hogy nem ér meg 1€-t a kis belső rész megtekintése, így adtam neki némi előnyt a szétválás jegyében, majd én is továbbindultam. 

A következő településig, Viane-ig vezető, szőlőtőkékkel és egyéb apróságokkal övezett utam elég unalmasan telt, próbáltam egy kis zenehallgatással felpörgetni magam, ami elég jól sikerült, mert hamarosan Zsombor is látótávolságba került megint.

Sokaknak ma Viane volt a végállomás, kétségkívül, nagyon helyes kis városka, de éreztem, hogy ma még mennem kell és Logrono egyébként is jobban vonzott. 

A Santa María templomnál azért persze megálltam, kicsit körbenéztem, aztán a mellette lévő főtéren (Plaza de los Fueros), a városházával szemben letelepedtem egy kis ebédszünetre. 

Előkaptam az otthonról egy hete elcipelt magjaimat, benyomtam fél zacskóval, amíg elintéztem két telefont. Már reggel sokat szomorkodtam valamiért, így jó volt otthoni hangokat hallani. Az Út elhaladt a San Pedro templom romjai mellett is, ahonnét elég jó kilátás nyílt a környékre.

Viane után aztán megint belehúztam, elég meleg is lett, és messze volt még Logrono (10 km). Nem tudom, az utamba kerülő graffiti mikor “alakult át”, de érdekes volt épp a katalán függetlenségi népszavazás utáni napon belebotlani.

Zsombort lehagytam végre valami pihenőhelynél, egy ideig még láttam magam mögött, de aztán eléggé felgyorsultam (kösz, Belga!), Logrono előtt nemsokkal pedig – hátrahagyva Navarra tartományt – megérkeztem végre La Rioja-ba. 

Még kb. 2 km volt hátra, és elértem Logronot, kb. 3-fél 4 felé. Az utolsó km-t a ma már többször felbukkanó izlandival, Johnnal tettem meg, nagyon boldog volt, hogy találkozott egy magyarral. Felismert, hogy én vezettem meg őket délelőtt, úgyhogy felvilágosítottam, hogy helyettem máskor inkább a sárga nyilakat kellene követni, meg egyébként is, legalább megnéztük a teheneket. Megvitattuk az izlandi és magyar focisikereket, a politikai és gazdasági helyzetet, odavolt a magyar migráns-ellenes intézkedésekért meg OV-ért, úgyhogy nem is bántam, hogy beértünk Logronoba és nem kellett tovább folytatni ezt a kínos beszélgetést.

Itt már inkább a zárva tartó zarándok-információs iroda kötötte le a figyelmét, gyorsan ott is hagytam, biztosítva, hogy nem messze nyitva van egy másik (én ugyanis eligazodtam a térképen). Közben beért a vicces dán pasi, a privát szobájába tartott, ő ugyanis mindig ilyenben alszik, én meg bevágódtam a Municipal Albergue-be (7€). 

Szerencsére alsó ágyat kaptam, alig voltak még a szobámban, látásból ők is ismerősök, szóval minden OK. Zuhany-hajmosás végére már felső ágyszomszédom is lett, ismerős cuccokkal a “gardróbban”… Zsombor megint felettem alszik, egyelőre jól megy a szétválás 🙂

Az albergue-nek kellemes kis napos udvara volt, sok szárítóval, úgyhogy a mosás is belefért még. Az udvar közepén lévő apró medencében (szökőkúttal) zarándoklábak áztak, a jól megérdemelt napi kólámmal csatlakoztam hát én is. A megtett majdnem 30 km után imádták a lábaim a jéghideg vizet, meg a szökőkút által biztosított enyhe masszázst. Zsombor meg is örökített ebben az állapotban (újabb vállalhatatlan képek), aztán elment várost nézni. Nemsokára én is elindultam, először a folyó felé, valami klassz pihenő- és vacsorázóhelyet keresni. 

Nem nagyon akadt semmi arrafelé, így inkább a másik “városi” feladatomra koncentráltam: nadrágvásárlás! Ez remek alkalom volt a problémás nagy címletű pénzeim felváltására, így visszakanyarodtam az albergue felé, kifosztani a kasszát (hátizsákom rejtett belső zsebe). Lelkesen el is indultam volna a város másik része felé, de megjelent a Nour és – mivel Thom nem volt vele – beszélgetni kezdtünk. Felvetette, hogy igyunk egy sört valahol (belevaló csaj), gondoltam, ez még nadrágkeresés előtt belefér, úgyhogy a főtéren letelepedtünk egy teraszra. 

Rövid bemutatkozás, zarándokpárjaink (Thom/Zsombor) helyzetének tisztázása után szóba hamar szóba kerültek az első héten egymásnak adott becenevek. Ezentúl semmi a “spanyol lány-angol fiú páros” és a Zsombort papnak vélő tévedést is eloszlattam. Érdekes, hogy az emberek látatlanban miket gondolnak a másikról, mielőtt megismernék… Nour hátrahagyta Thom-ot Viane-ban, van valami térdproblémája, meg egyébként is szét akartak válni, úgy látszik, az első hét után nagyjából mindenki új társaságra vágyik. Hamarosan megjelent Susanne is, mivel elég forgalmas helyen ültünk, nem ő volt az egyetlen arra járó zarándok, viszont az egyetlen, aki leült hozzánk. Megbeszéltük, hogy együtt vacsorázunk, 7-kor találka a katedrális előtt, addig mindenki intézi a maga dolgát. Próbáltam kitalálni, merre lehetnek boltok, ahol kapok nadrágot (Decathlon csak a városon kívül), és szerencsés módon hamar találtam is egy Bershkát. Sosem vásároltam még ott (méretproblémák), de a változás jegyében lett új farmerem és a “sportosztályról” egy fancy edzőnadrágot is sikerült beszerezni. Másra már nem is maradt időm, rohantam vissza lerakni a cuccokat és felkapni az új farmert, útközben összefutottam Susanne-nel, ő épp svéd zarándokokkal meg a dán pasival, Bennie-vel beszélgetett. Eltoltuk egy kicsit a találka időpontját, az albergue-ben “felszedtem” Nour-t, Susanne addig megnézte a katedrálist (nálam ez sajnos kimaradt), lecsaptuk Bennie-t a svédek kezéről, ő meg elvezetett minket egy jó kis tapas-bárba. Még az esti csúcsidő előtt érkeztünk, kiválogattunk kb. 15 tapast négyünknek, meg egy üveg bort. Bennie képzett sommelier, úgyhogy a következő két üveg kiválasztása is rá hárult. A tapasok isteniek voltak, a borok is, a társaság nemkülönben…

Bennie és Susanne ráért volna még (privát szállás előnyei), Nour-nak és nekem viszont vissza kellett érnünk 10-re az albergue-be, úgyhogy gyorsan bejelöltük egymást a facebook-on a lányokkal, hogy ne bomoljon fel a csapat később sem.

Lefekvés előtt tartottam egy gyors élménybeszámolót Zsombornak, kicsit lelkiismeret-furdalásom is volt, hogy magára hagytam és nem nagyon volt társasága, de persze nem haragudott. Kíváncsi vagyok, holnap megint találkozunk-e vagy végre tényleg megy mindenki a maga Útján…