A felszerelés

Mit vigyünk magunkkal az Útra?

Ezzel kapcsolatban leginkább csak saját tapasztalataimat tudom megosztani, de hátha segít majd valakinek…

Hátizsák

Az első napokban sokat szenvedtem a súlyával, a 12 kg (vízzel, dzseki nélkül) elég megterhelő volt, így aztán 10 nap után 1,5 kg “felesleget” haza, később pedig még 1,5 kg-ot Santiagoba küldtem. Nálam a víz kritikusabb kérdés volt, mint az ennivaló, ezért inkább azt cipeltem, és egy idő után teljesen kiürítettem a hátizsákból az élelmiszer-készletet. Nyilván testalkattól és a hátizsák típusától is függ, de szerintem 7-8 kg-nyi súllyal végig lehet menni. Legtöbben az Osprey hátizsákokat ajánlják, sokat láttam az úton is, de én egy kicsit drágának találtam, a túraboltban viszont sokáig próbálgattam egy Salomon Peak 40 literes zsákot (saját súlya: 920 g), ami ott és aztán az úton is nagyon bejött. Egyetlen hátránya talán, hogy keskeny és magas, így muszáj volt feladott poggyászként utaztatni a repülőn, mert nem fért bele semmilyen kézipoggyász-méretbe. Az Úton viszont egyedi volt, csak egy évvel később, már önkéntes hospitalera-ként láttam ugyanilyet egy magyar zarándoknál, valamint egy általam követett és nagyra becsült utazós blogger lány barangolt vele hónapokig Dél-Amerikában. Tehát annyira azért nem volt rossz választás, azóta Brazíliát, Muxiát és a Caminho Portuguese-t is megjártuk együtt.

Hálózsák

Én nem terveztem be szabad ég alatt töltött éjszakát, és reméltem, hogy az albergue-kben azért nem lesz annyira hideg októberben sem, így egy 13 fokig komfortos, The North Face Aleutian hálózsákot vittem.

Jellemzően inkább melegem volt benne, mint fáztam, de a néhány hideg éjszaka miatt belefért a sok kitakarózás. A legtöbb szálláson adtak plusz takarót, és találkoztam olyan zarándokkal is, akinek egyáltalán nem volt hálózsákja. Nyáron valószínűleg csak egy hálózsák-bélést vinnék én is. 

Túrabot

Nagyon idegenkedtem tőle, de óriási segítség volt már első nap a Pireneusokban. Sík terepen mondjuk alig használtam, akkor kicsit útban volt, de a hegyekben – főként lefelé – nagy biztonságot jelentett. Egyébként lehet, hogy nem vinnék magammal itthonról, inkább beszereznék egyet vagy egy párat odakint induláskor.

Cipő(k)

Tapasztalt zarándokok tanácsait meghallgatva indultam el cipőt vásárolni, így azt tudtam, hogy terepfutócipőt és lehetőleg Salomont keresek. Bakancsot nem szerettem volna, és a vízálló kontra könnyű változatból is az utóbbi győzött meg, úgyhogy végül a Salomon X Ultra Prime W, azaz a lenti modell lett a befutó:

Szereztem még bele egy Salomon talpbetétet, és maximálisan be is vált. Vízhólyagjaim nem hiszem, hogy a cipő miatt lettek, szerencsére keveset esett, de arra elég volt, nem ázott át, néhány helyen mondjuk elszakadozott elég hamar, de ez nem volt zavaró.

A váltócipőm hosszabb gyaloglásra alkalmatlan, viszont kisebb városnéző vagy esti sétákra megfelelő, nagyon kényelmes és könnyű belebújós vászoncipőm (Paez) volt, bár a hűvös, esős estékre ez már nem lenne alkalmas. Papucsot is “súlyra” választottam, ultrakönnyű volt és a célnak éppen megfelelt.

Ruhák

• Zokni: a biztonság kedvéért 4 párral indultam, jól is jött, mert 2 fél párat elhagytam útközben, úgyhogy végül egyet vennem is kellett még. Volt mindenféle vastagságú, egy kompressziós (ezt sosem használtam, el is küldtem Santiagoba), de a lényeg, hogy mindig volt legalább 2 pár száraz, ha esetleg napközben cserélni kellett.
• Alsónemű (=bugyi, melltartó): 3-3 db szerintem elég, ha kényelmesek (a csipkés szett csak az estékre az) és könnyen száradnak.
• Fürdőruha: én nem vittem, de melegebb hónapokban (van néhány medencés szállás) és óceánparti befejezéssel kötelező (na jó, az óceánozást én is megoldottam normál sportalsóneműben, kis közönséggel)
• Póló, pulóver, mellény: a réteges öltözködés jegyében több vékonyabb darabot vittem, 3 rövid ujjú technikai/futó pólót, 2 ugyanilyen hosszú ujjút, és 2 polár pulóvert, amiből az egyiket haza is küldtem, és a másik is csak egyszer volt rajtam, szóval 1 db elég fázósaknak is. Jó választás volt viszont egy kicsit vastagabb mellény, amiben egy vékony hosszú ujjúval kombinálva dzseki alatt a leghidegebb reggeleket (3-5 fok) is át lehetett vészelni.
• Nadrág: legalább egy lecipzározható szárú túranadrág, lehetőleg övvel, mert én például csak egyet vittem és hamar kifogytam belőle. Nekem fontos volt egy farmer az estékre (egy hét után abból is kellett egy új), bármilyen nehéz is volt cipelni, és beszereztem még egy sport leggingset is, ami önmagában és nagy hidegben “aláöltözetként” a túranadrág alatt is funkcionált (a meleg aláöltözet nadrágomat is hazaküldtem).
• Esőkabát, dzseki: hátizsákvédő és esőkabát helyett egy mindent védő ponchóra esett a választásom, ráadásul férfi modellre (Tatonka Cape Men (S)), ami majdnem a bokámig ért, úgyhogy eső esetén szinte mindenemet védte. Felvenni nem volt egyszerű, jól jött a segítség, amikor a zsákra kellett igazítani, de egyedül is megoldható. A dzsekim emiatt már nem a legprofibb esőkabát volt, inkább a hideg ellen kellett még egy réteg, de nem volt valami kicsi és könnyű, úgyhogy most már inkább valami pehelykönnyűt vinnék helyette.
• Kiegészítők: vittem egy vékony kesztyűt, szerencsére csak egyszer, néhány órára volt szükségem rá, el is ajándékoztam egy zarándoktársamnak. Fázós kezűek viszont ajánlott, főként amikor a hegyekben hideg van és a botot is fogni kell. Egy egyszerű csősál viszont jó szolgálatot tett, még ha nem is feltétlenül sálként, de fülvédőként a hideg reggeleken (sapkát sosem hordok), és vizesen a fejemen forró délutánokon.
• Egyéb “luxus”: alvópóló (ezt elfelejtettem vinni, de gyorsan beszereztem egy jó kis bikásat Pamplonában) + hűvösebb éjszakákon alváshoz egy vékony leggings, estékre a farmer mellé 2 ultrakönnyű felső.
• Törölköző: egy kisebb és egy nagyobb méretűt vittem (a kisebb fontos volt a hajmosás miatt), a nagyon népszerű Dechatlonost (szinte mindenkinek ilyen volt), és kipróbáltam egy drágább – de annyival szerintem nem jobb – N-rit Super Light mikroszálas törölközőt. Mindkettő kis helyet foglalt és nagyon hamar száradt (ebben talán még az olcsóbb jobb is volt).

Tisztasági/illatszerek:

A teljesen egyértelmű tisztálkodási szerek mellett nyilván mindenkinek van néhány – mások számára feleslegesnek tűnő – “luxuscikk”, amely nélkül még a Caminora sem indul el. Nekem mániáim a kis törlőkendők, ezekből talán egy kicsit többet vittem, mint kellett volna. A WC-kkel kapcsolatban elég komoly aggodalmaim voltak, de a legtöbb helyen kellemes meglepetést okoztak. Azért nem árt, ha nedves WC-papír és az “érzékenyebbeknél” WC-ülőke takaró is van.

A naptej is minden évszakban elkel, most még októberben is nagyon erősen és ráadásul “egyoldalúan” tűzött a nap. Hasznos lehet még egy habkő vagy sarok/talpreszelő is az úton, bár én az enyémet nem használtam, de könnyű és nem foglal sok helyet, a lábunk viszont hálás lehet érte.

Tusfürdőt, sampont, fogkrémet kis kiszerelésekben vittem, elég sok helyen lehetett kapni útközben is (a kis települések kis boltjaiban pláne), és mosáshoz is ezeket használtam.

Gyógyszere, kenőcs, tapasz:

Mivel itthon is elég szegényes a gyógyszerkészletem (szerencsére, nincs többre szükség), csak némi fájdalomcsillapítóval (Cataflam, Algoflex Forte) készültem, meg egy kis Magnézium tablettával, de azt sem nagyon jutott eszembe bevenni. Naponta legalább egy nyitva tartó gyógyszertár biztosan szembejön, mindenre pedig úgysem lehet felkészülni.

Leginkább a vízhólyagok miatt aggódtam, erre vittem is kétféle tapaszt (a legjobbnak a Sidas Protection Kit tapasz készlet bizonyult), valamint egy kidörzsölés elleni krémet (Body Glide), de így is lett 7 db. Kint még beszereztem pár adag Compeed tapaszt (ezek nagy része már megmaradt, a hólyagok feladták), meg egy hűsítő sprayt (Urgo), ami segített, hogy a vízhólyagok ellenére is tudjak gyalogolni.

Volt még itthon egy kis maradék Voltaren kenőcsöm, gondoltam, azt elviszem, néha kenegettem vele a térdem meg a bokám, de túl nagy szükségem erre sem volt, mint ahogy a sportgélre sem. Amit nem vittem, de jobbnak láttam kint mégis beszerezni, az a Canesten kenőcs volt, megelőzendő a közös fürdőkben összeszedhető fertőzéseket, ha valaki érzékeny rá.

Egyebek:

• Fejlámpa: annyira fontosnak tartottam, hogy még tartalék elemeket is vittem hozzá, hogy aztán alig várjam a pillanatot, amikor Santiagoba küldhetem. Amennyit sötétben kellet világítanom, arra elég volt a telefonom, nem tartoztam a korán indulók és a sötétben gyaloglók közé, szóval számomra a fejlámpa teljesen felesleges volt. Persze vigyen magával mindenki, aztán majd meglátja…
• Füldugó: a másik legfontosabb dolog, amire semmi szükségem nem volt. Szerencsés vagyok, nagyon jól alszom, nem zavarnak a zajok, de tény, hogy egyébként szinte mindenkinek volt, szóval ott a helye a hátizsákban.
• Csipesz, ruhaszárítókötél: amíg rá nem szoktam a gépi mosásra+szárításra, a csipeszek (6 db-ot vittem) jól szolgáltak, akár az udvari szárítókon, ha ott épp nem volt elég, vagy a hátizsákon szárításkor. A kötél viszont felesleges volt, hazaküldtem.
• Cérna, tű, (biztosítótű): ha mást nem is, de a vízhólyagokat “megvarrni” mindenképp hasznos, a biztosítótűvel pedig a csipeszhez hasonlóan lehet száradó ruhákat a hátizsákra rögzíteni.
• Elosztó: mivel minden nap kellett telefont töltenem, nem kockáztathattam meg, hogy nem lesz szabad konnektor (sok helyen probléma volt), és a többi zarándok is hálás volt, hogy még ketten befértek mellém.
• PowerBank: megkerestem a fellelhető legkisebb méretűt, ami így egy teljes töltésre ugyan nem volt elegendő, de többször kihúzott a bajból.
• Útikönyv: csodálattal néztem a külföldi zarándoktársak kis méretű mindentudó guide book-jait, amelyekből engem is elláttak fontos információkkal a szakaszokat meg a másnapi útiterveket illetően, mivel az én Marco Polo-s könyvem elég szegényes volt. Azóta beszereztem John Brierley zarándok útmutatóját (magyar nyelvű), ami viszont szerintem túl nehéz egy ilyen útra, szóval azt hiszem, nyugodtan nekivágnék útikönyv nélkül. Minden ott lesz az úton, ami kell (vagy a Camino appon).
• Kis hátizsák, övtáska: utóbbit sosem hordtam ezelőtt, és ezután sem fogom, de így a legfontosabbak mindig kéznél voltak. A kis hátizsák ultrakönnyű és kis helyen elfért, városnézéshez és esténként viszont sok mindent magammal tudtam vinni benne.
• Tasakok, zacskók: egyébként is nagy “zacskózó” vagyok, de most pláne minden külön csomagolást kapott, így nem ázott el semmi (főként a zárható vízhatlan tasakokban), és hamar kialakult, hogy melyik zacskóban mit tartok, ami az állandó ki-be pakolást is megkönnyítette (ok, tudom, rendmánia). És természetesen mindig volt nálam pár plusz zacskó is.

Nagyjából ennyit a felszerelésről, amin most így végignézve szinte hihetetlen, hogy belefért egy hátizsákba és majdnem hat hétig csak ennyi kellett az élethez…