1.0BuenCamino2017https://buencamino2017.cafeblog.huAncsi12https://buencamino2017.cafeblog.hu/author/buencamino2017/<p><em>(Napi: kb. 24,5 km, hátralévő:  kb. 703,5 km, legmagasabb - és az egyik legtöbbet fotózott -  pont: Alto del Perdón 790 m)</em></p> <p style="text-align: justify">Német szállásadóink nem csak a takarodót, de a reggeli kelést is nagyon komolyan vették, ennek megfelelően Peter be is csörtetett kb. fél 7 körül és egy hangos 'Good morning' kíséretében felnyomta a villanyt. Ír szobatársainknak több sem kellett, hátizsák fel és már indultak is (valószínűleg a következő szálláson még "szagosabbak" lesznek, mert a fürdőszobát most sem nagyon látogatták). Mi továbbra is tartottuk a 8 órás indulást, elvégre nem kerget senki. Pamplona jó spanyol szokás szerint még nagyon csendes volt, az út átvitt szinte a teljes óvároson, amerre már előző nap is jártunk, furcsa volt a délutáni-esti nyüzsgés nélkül látni. </p> <p>[gallery link="file" size="medium" ids="1273,1274,1275"]</p> <p style="text-align: justify">A kabátot és a nadrágom lecsatolható szárát az első adandó alkalommal (kb. fél óra után) le is vettem, Zsombor továbbment addig, később meg én hagytam le egy parknál, mert leült reggelizni. Jó néhány km-t megtettem egyedül, míg végleg elhagytam a várost, az utcák szövevényében azért kicsit bonyolultabb volt követni a jeleket, de csak kitaláltam. Hála a spotify-nak és az otthon előre összeállított útravaló listámnak, az hely szelleméhez illő - bár olasz nyelvű -  dal is segített (Fabri Fibra: Pamplona).</p> <p>[gallery link="file" size="medium" ids="1276,1277,1278"]</p> <p style="text-align: justify">A következő faluban, Cizur Menorban Zsombor megint utolért és megosztotta velem magvas reggeli gondolatait. Arra jutott, jobb lenne nekem, ha szétválnánk, mert én könnyebben barátkozom... Nem tudtam eldönteni, komolyan gondolta-e, mindenesetre furcsa volt, hogy valaki ezt gondolja rólam, és egyben szomorú, hogy távol akar tartani magától. Elbúcsúztunk, ő elindult, én meg leültem egy parkban megreggelizni a tegnapi vacsora maradékát (beleértve a Sangriát is, aminek a felét sikerült kiöntenem).</p> <p style="text-align: justify">Ezután egy elég unalmas szakasz kezdődött, csupasz szántóföldek, nagy ritkán néhány ismerős arc, és egyre nagyobb forróság.</p> <p>[gallery link="file" size="medium" ids="1280,1281,1282,1283,1284,1287"]</p> <p> </p> <p style="text-align: justify">A következő falu Zariquiegui volt, a San Andrés templommal (ide beszaladtam egy pecsétért), egy bárral (tele zarándokkal, ezt inkább kihagytam), beértem egy gyors víz-utántöltéssel, és indulás tovább. A falu után nem sokkal volt egy kellemes kis pad, inkább ott pihentem egy kicsit egyedül, cipő nélkül.</p> <p>[gallery link="file" size="medium" ids="1288,1289,1290"]</p> <p style="text-align: justify">A következő jelentősebb megálló egy rövidebb hegyi menet után  az Alto del Perdón, a középkori zarándokokat ábrázoló szoborcsoporttal, ahol megint tömegek üldögéltek, fotóztak a szélmalmok tövében. Természetesen nem hagyhattam ki én sem a Camino egyik legikonikusabb fotóját (lásd: blog fejléc), de elfeledkeztem a nemsokkal korábban felkent naptejről, szóval nem ezek lettek a legjobb selfie-jeim...</p> <p>[gallery link="file" size="medium" ids="1292,1294,1296,1297,1298,1299"]</p> <p style="text-align: justify">A délután további része is elég unalmasan telt, küzdöttem a forrósággal, a porral, és a vizem is majdnem elfogyott. Kevés emberrel találkoztam útközben, néha abban sem voltam biztos, hogy jó felé megyek, de aztán mindig jött valami megerősítés. Nagyon megszenvedtem ezt az etapot, de a zene segített (főleg, ha mindenkitől távol énekelgethettem), és azt hiszem, kezdett megérkezni az egyre erősebb Camino-feeling is, valamiféle tisztulós-sírás formájában...</p> <p>[gallery link="file" size="medium" ids="1301,1302,1303"]</p> <p style="text-align: justify">Muruzábal-ban a sok zarándokon kívül találtam végre egy működő kutat is, ez megmentett a hátralévő szakaszra. Elvileg egy 2-3 km-es kitérővel innét indult az út a Camino egyik állítólagos gyöngyszeméhez, a román stílusú Eunate templomhoz, ezt kereste nagyon az előző napokon többször látott spanyol(?) nő is, tőle hallottam először róla (spanyolul, szóval a pontos info egy másik itt pihenő zarándoktól való). Abban az állapotban nem volt az a templom, ami bármilyen kitérőre kapacitált volna, inkább kicsit körbenéztem az egyébként teljesen kihalt településen (naná, forróság és szieszta-idő), aztán irány az utolsó 4 km!</p> <p>[gallery link="file" size="medium" ids="1308,1310,1311"]</p> <p style="text-align: justify">Puente la Reina volt a mai végcél, és mivel arra jutottam az elmúlt néhány napban, hogy jobban bírom a végét egy kis pihenő után, az utolsó faluban, Obanosban megálltam egy rövid időre. Innen már csak 2 km volt Puente la Reina, kis magyar alter a spotifyról, és már oda is érek.  A falu előtt nem sokkal a fülhallgatón keresztül is mintha a nevemet hallottam volna kiabálni valakitől, és nem tévedtem... Zsombor jött mögöttem két másik zarándokkal! Ő elment a kitérőre a templomhoz, így kerülhetett mögém (nem is hozott olyan sokat rajtam egész nap), ott találkozott a két "haverjával", akik az Camino Aragonés-ről jöttek, ami Eunate-nél csatlakozik a mi Francia Utunkhoz. Ettől kezdve szinte egyértelmű volt, hogy ma is ugyanabban az albergue-ben alszunk, meg is lett nemsoká a legolcsóbb (Padres Reparadores, 5€), templom melletti szállás. Ágyat választhattunk, volt még több hely a szobában, én ragaszkodtam az alsóhoz, Zsombor becuccolt fölém.</p> <p style="text-align: justify">A szokásos zuhany-mosás-teregetés kör után elindultunk szerezni valami vacsorának valót, meg beugrottunk a közeli Santiago templomba, megnézni a fekete Szent Jakab-szobrot.</p> <p>[gallery link="file" size="medium" ids="1312,1314,1315"]</p> <p style="text-align: justify">A templom után sikerült megtalálni talán az egyetlen nyitva tartó boltot, a kínálatot felmérve pedig egy klassz salátát láttam magam előtt (az inspiráció az albergue konyhájából jött, ott csinált egy zarándoktárs valami hasonlót). Tonhal, zöldségek, baguette, és - csak hogy ma se maradjunk alkohol nélkül - egy nagy üveg San Miguel sör. </p> <p style="text-align: justify">Visszatérve gyorsan összedobtam a salátát, amihez egy kedves, de angolul nem sokat beszélő francia úriembertől kaptunk egy nagy adag pennét, ami az ő salátájához már nem kellett, a miénket viszont kétségkívül feldobta. Cserébe kapott a sörünkből.</p> <p>[gallery link="file" size="medium" ids="1316,1317,1318"]</p> <p style="text-align: justify">Zsombor elment a misére, így rám maradt a romeltakarítás is, de nem bántam, izgalmas volt a nagy sürgés-forgás a konyhában és a közös étkezőben. Az olaszok természetesen tésztát főztek, bár amikor megszaglásztam a hatalmas serpenyőben gőzölgő szószukat, az olasz tetovált pasi csalódottan mutogatta az üveget, hogy abból azért nem lesz az igazi... és ráadásul még olívaolajuk sem volt! Kicsit kiültem a kertbe, nemsokára befutott Zsombor is, megittuk a maradék sört, aztán mikor már hűvösebb lett, bevonultunk az étkezőbe.</p> <p style="text-align: justify">Ott 3/4 10-ig igazi bábeli zűrzavar tombolt, angol, olasz, spanyol, német, francia, koreai és egy kis magyar vonallal. Én 10 után maradtam még odalent, előtte gondosan előkészítve a hálózsákot és az alvós pólót, hogy csak bele kelljen ugrani később. Néhány német még 10 után vacsorázott, aztán megjelent a tetovált pasi főzőtársa, egy szintén tetovált harsány rúzsos olasz "donna" (a későbbiekben aztán összebarátkoztunk Daniela-val és kiderült, hogy csak 3 héttel idősebb csak nálam, mio Dio) kávézott és hosszasan telefonált, úgyhogy csak éjfél után maradtam egyedül. Kezdtem érezni, hogy ez a kialvatlanság hosszú távon nem lesz tartható...</p>richhttps://buencamino2017.cafeblog.hu/files/2017/10/20170930_082239-1-150x150.jpg150150